A Vasi Skanzenben jártunk
Október 3-án délután kirándulni voltunk a 4. osztállyal.
A szombathelyi skanzenbe látogattunk el, ahol az állatok világnapja és a magyar népmese napja alkalmából interaktív foglalkozásokkal vártak bennünket.
Megismerkedtünk többek között a népi halászattal, pákászattal, galambászattal. Galambásszal vagy rigásszal nem találkozik az ember minden nap. Nem is nagyon tudtuk, hogy kik ők és mivel foglalkoznak. A galambász galambokat tenyészt. Egészen különleges fajtákat mutatott be. Megtudtuk tőle, hogy a madárgyűrűk fontos információkat közölnek az állatról. Ez tulajdonképpen a madarak törzskönyve. És az is kiderült, hogy a postagalamb nem elviszi, hanem visszahozza a levelet. Az őrségi rigászat nagyon érdekes volt. Ez a múlt század közepéig ismert foglalkozásnak számított egész Vas megyében. A rigász egyszerre csalt lépre 20-30 fenyőrigót, ami a főúri családok kedvenc csemegéjének számított. A lépre csalni és a madarat lehet vele fogatni kifejezésünk innét származik. Részt vettünk egy bemutató méhészeti foglalkozáson és különleges mézeket is megkóstolhattunk. Bár falusi gyerekekről van szó mégis nagy élményt jelentett számukra az őshonos magyar háziállatokkal való találkozás. A magyartarka szarvasmarha borjak, a rackajuhnyáj, a csacsi és a baromfiudvar számtalan jószága még a falusi gyerekeket is el tudja bűvölni. A legnagyobb élményt talán az árnyszínház jelentette számunkra. Három mesét hallgattunk meg teljesen digitális mentesen egy több száz éves vályogházban, aminek még ablaka sem volt csak a tolitu.
Ugyancsak mesébe ágyazottan, de hasznos információkat tudtunk meg a kilenc magyar kutyafajtáról. Őket is nagyon megkedvelték a gyerekek. Főleg Csillagot.
Ezen a délutánon sokat tanultunk, bár nem az iskolapadban. Élménydús program volt.
Erre mondjuk mi tanárok, hogy élménypedagógia volt és informális tanulás.
Haza indulás előtt egyik tanítványom megkérdezte: „Rita néni, jövőre is eljövünk?” Hááát…rajtam nem fog múlni!
Sz.R.